Total Pageviews

2018-08-28

On the Road_echoes_KioSK by Emese Kovács

Beszámoló a 11. (1.) KioSK Fesztiválról

Idén harmadik alkalommal vehettem részt Zsolnán a 11. (de mivel a 10. után újrakezdték a számolást, ezért ez újra az 1. volt) KioSK fesztiválon július 26. és 29-e között. A KioSK a szlovák független színházi és táncelőadások fesztiválja, és ugyanennyire a bátor nézőké is, idén pedig jelszavuk a proces, azaz folyamat volt, emiatt idén több előadás még félkész formájában, work-in-progress bemutatóként került a közönség elé. A témáról több szakmai beszélgetés is zajlott a fesztivál ideje alatt Maja Hriešik szakíró, dramaturg vezetésével. Én pedig immár visszatérő vendégként látom a KioSK előnyeit és a hátrányait is.
 
Nagy előnye, hogy valóban bátor, nyitott és aktivizálja a helyi közösségeket is. Tehát nem csak a Pozsonyból, Brnoból, Besztercebányáról vagy épp Berlinből idelátogató szakmának szól, hanem figyel a zsolnai lakosok megszólítására, bevonására is. Tavaly Peter Gonda zseniális előadása, a Rilato szereplői kerültek ki a helyiek közül, idén több nyílt workshopot is meghirdettek, amely során beépítették a résztvevőeket a készülő előadásba. Ilyen volt Viktor Černický PLI-je, Mária Júdová Camouflage-ja, Jaro Viňarský The Touch of the Open-je vagy a fesztivál záróelőadása, Martin Talaga SOMA-ja. Szép számmal jelentkeztek helyiek és máshonnan érkezők is a műhelymunkákra, és az alkotóknak, legyen az már kész előadás, vagy work-in-progress bemutató, sikerült úgy integrálniuk a civileket, hogy az az előadás javát szolgálja. Ugyanakkor azt sem kétlem, hogy minden résztvevő sokat nyert és tanult a folyamatokból.


Fotó: KioSK
Legjobban ilyen szempontból a PLI sikerült talán, már csak azért is, mert Viktornak ez munkabemutatója volt, és új volt számára is a szituáció, hogy ennyi emberrel dolgozzon. Az előadás első 30 percében egyedül játszott bravúros ügyességgel a fehér, emelt, négyzet alakú színpadon az irodai székekkel, mint egyetlen, de annál hangsúlyosabb színpadi kellékekkel. Černický a brnoi JAMU fizikai színházi szakán végzett, s munkája magán viseli az onnan származó esztétikát, tárgyhasználatot, de mindezt ebben a PLI-ben sikerült továbbfejlesztenie. Egyszerű, tiszta struktúra, mozgás, precizitás, néhol megcsillanó akrobatikus ügyesség, és szituációs humor, ami leginkább az ember kisszerűségéből fakad, akárcsak a tYhlénél, amolyan modern clown módra. Mágikus ügyességgel pakolja egy fél lábakon álló sorba, majd egymás tetejére az üléseket, míg legvégül maga is felmászik rájuk. Az előadás második 60 percébe bekapcsolódnak a workshop résztvevői is, Černický kis pattogásaival közlekednek a térben feszes egyenesek és kijelölt utak mentén, s pakolgatják a székeket, majd kerülnek rázkódással a földre, s kelnek fel újra. Formailag tökéletesen működik az egyszerű alapokon nyugvó struktúra, s kerek egész művet ad a 90 perces előadás.
 
A másik működő előadás számomra Talaga SOMÁja volt, amiről már hosszabban írtam a Czech Dance Platformos beszámolómban. A Prágában látott mű annyiban változott, hogy ezúttal a három hajlékony, szép testű profi táncos fiú mellé bekerültek a legkülönfélébb testalkatú, korú, képességű civil férfiak. A mű struktúrája nem változott, és jó volt látni, ahogy mindenki teljesen azonosult akár a koreográfia elején található butoh lassúságú, absztrakt résszel, akár a hosszan elhúzódó, tökéletes férfi pózokat felvonultató jelenet humorával, s legvégül a divatbemutató drag showjával. Mindez a zsinagóga nagy, fehér, tiszta terében ugyanúgy megállta a helyét, mint a prágai Nemzeti Galériában.

Az L1 Egyesület delegáltjai: Gál Horváth Berni, Farkas Kristóf, Kovács Emese – Fotó: selfie
A fesztivál további előadásai közül számomra kiemelkedett még Mária Júdová Everywhenje Soňa Ferienčíkovával. Máriát volt szerencsém a pozsonyi Sensoriumon megismerni, és az volt a benyomásom, amennyire magas szinten tart az új technológiák és a vizuál tekintetében, olyannyira szívesen is segít, ad tanácsot, létesít közvetlen kapcsolatot emberekkel. Mindebben a KioSK csak megerősített. Előadásuk során a három oldalon elhelyezett falakra fekete-fehér 3D vetítés vetül, múltat idéző képekkel, anyával gyerekkel, majd maga Ferienčíková is megjelenik, egyszerű ültében, miközben a valós Ferienčiková 45 percen keresztül dervistáncoshoz hasonló módon csak pörög és pörög, szinte egyhelyben, szoknyája leng körülötte. Csak karjai pózait váltogatja, hol kissé jobban összegörnyed, hol délcegebb, de legtöbbször az esendősége, törékenysége a hangsúlyos, pláne az erősen ránk és rázúdított projekció és zene közepette, ami szinte elnyomná a rendkívüli fizikai teljesítményt nyújtó alakot.
 
Tetszett még a fesztivál előadási közül a Tomáš Procházka, Lýdia Petrušová jegyezte Stop Fucking Smiling. A kétszereplős előadás személyességéről nem lehetett tisztán eldönteni, hogy a színészek őszinte vallomásai hangzanak el vagy teljesen kitalált karakterek kitalált szövegei. Valószínűleg a kettő ügyes ötvözetével játszottak, őszintén, energiával telítetten, közvetlenül, a közönséggel párbeszédbe elegyedve.
 
Elgondolkodtató és vizuálisan is letisztult, erős konceptuális előadás volt a Yuri Korec Sólo nielen pre jedno telo című előadása, ami valójában a performatív szituációban levő test szubjektivitása és objektivitása kapcsán írt doktori munkájának végterméke volt, Yuri többször részleteket is olvasott a disszertációjából közben. Mindenképp figyelemfelkeltő volt Jaro Viňarsky munkabemutatója, a The Touch of the Open, melynek szerves részévé vált a fesztivált megelőzően történt romatámadás kiváltotta aláírásgyűjtés és közös futás a városban. Jaro nagyszabásúnak készülő művéről egyelőre leginkább azt lehetett megtudni, hogy a vallás, kereszténység, identitás, nyugati civilizáció témakörben mozog, filozofál, ír.
Az L1 Egyesület delegáltjai: Gál Horváth Berni, Farkas Kristóf, Kovács Emese – Fotó: selfie
Ami idén nagy meglepetést okozott, az a zenei programok erős felhozatala volt. Kezdve a konténerben kütyükkel zenélő Bolkától, át a queer performance-nak is beillő, metál-áriákat zengő For you Katrinán át egészen a sajátos és precízen kidolgozott arculatú, három énekes-táncos lányból és egy énekes fiúból álló mozgásos performansz-koncertet adó Panáčikig. Az éjszakai, színvonalas DJ-k által megspékelt bulik pedig újfent megteremtették a közvetlen ismerkedés lehetőségét.
 
Jó zenék, jó társaság, közönségbarát, újítani vágyó, aktivizáló, kísérletező, közösségi, queer, laza, ezek mind a pozitív tulajdonságai a KioSK-nak. A negatívak közé tartozik, hogy az előadások színvonala egyenetlen és hogy a külföldi, szlovákul/csehül nem beszélő vendégekre nincs eléggé gondolva, nincs megoldva, hogy akadálytalanul élvezhessenek minden programot, előadást. Azt így a legvégén meg kell említenem, hogy az idei vendégelőadókként érkező Hodworks Szólók előadása teljes mértékű sikert aratott, és a fesztivál legjobb előadásaként emlegette a főleg szlovák és cseh szakmai közönség.